chat

Utolsó kommentek

  • nori.bb: Nem csalódtam benned :) Még mindig hihetetlen jól írsz . Kíváncsian várom a kövi részt :) (2011.03.29. 13:31) 13#
  • Tunde91: Drága Vikim! :) Ez a történet egyszerűen fantasztikus!!! Már most imádom ezt a Tom-karaktert... Ko... (2011.02.28. 16:57) 12#
  • Tunde91: Drága Vikim! Annyira szeretnivaló ez a Tom karakter a maga nemtörődömségével, lazaságával, azzal,... (2011.02.10. 16:55) 5#
  • Tunde91: Drága Vikim! Imádom ezt a fajta csipkelődő humort, ami áthatja a részt :) Tom mérhetetlen egoizmu... (2011.02.10. 16:44) 4#
  • Tunde91: Drága Vikim! Egyre ismétlem magam, de nem tudok mit tenni.. ez is egy tökéletes rész lett! Tom mu... (2011.02.10. 16:37) 3#
  • Utolsó 20

9#

2011.02.15. 16:54 | ria.84 | Szólj hozzá!

 Hazaérve Lena is azonnal kifaggatott, mit sikerült elérnem az ő tervével és igen büszke volt, mert az elmondottak alapján nem tapló mód lerohantam a lányt, hanem mérsékelten, megfontoltan akarom rádumálni és elérni, hogy ő akarja magától.

Lena és Bill már igazán nem is emlékszem, mióta vannak együtt. Nem vagyok jó az ilyenben… nem szoktam évszámot, hófordulót ünnepelni, milyen apropóból jegyezzem meg az övéket? Azt tudom pontosan, hogy mikor Lena felbukkant az életünkben, Bill szempillantás alatt boldog lett. Ez persze önmagában nem újdonság. De megtalálta őt az a lány, akit annyi éven át keresett. Azonnal elfogadtam, hogy Lena része lesz az életünknek. Velem nehezebb kijönni hosszútávon, nem vagyok annyira simulékony, annyira toleráns, mint Bill. Egy kis stúdiólakásban tengettük napjainkat hárman, ami kezdett szűkülni az én életvitelemmel és az ő közös jövőtervezgető életükkel együtt. Mikor Bill elém állt a költözés elhatározását közölni, megrettentem a rám váró egyedüllét gondolatától. De ő nem okozott csalódást. Esze ágában nem volt távol lenni tőlem, csupán találtak egy helyet, ahol egészségesebb körülmények közt tudunk hárman együtt lakni. Egy új építésű lakóház felső két szintje a mienk. Felül saját kis birodalmam van saját terasszal, kitűnő kilátással és mindennel, amire szükségem van. Ha lesétálok a lépcsőn már ott is vagyok náluk. A saját lakásukban. Tökéletes. Egyértelmű volt, hogy enyém a felső szint, mivel aki felül lakik, kénytelen átmenni a lejjebb lakókon és én ezt nehezebben viselném. Persze nem vallják be, de nekik is izgalmasabb így. Hisz az életem zajlásáról be sem kell számolnom nekik, látnak mindenkit a saját szemükkel. Látják, mikor jövök haza, kivel jövök haza, és a hölgyemény mikor távozik. Ez mindig sztori alap.

Lena és én egy cégnél dolgozunk, én vittem őt oda. Régen fotóztam őt, gyönyörű lány. Egy ilyen fotózás alkalmával estek azonnal szerelembe… elvittem magammal Billt, épp nem volt más dolga és én állandóan igényelném a társaságát. Egy pillantás, egy mosoly, szerelem. Ennyi a sztori röviden. Lena nem fotóztatta magát többet Bill miatt, így én bevittem a céghez. Ő a kreatív irányítója azoknak a projekteknek, amelyekhez a fotók az én kezeim közül kerülnek ki. Rengeteg jó tulajdonsága van, de nekem már az is bőven elég, hogy boldoggá teszi az öcsémet.

Erik a besűrűsített hetem mellett a kikapcsolódásom is elintézte. Hasznos kis homi asszisztens… Egy hét Görögországban, egy ötcsillagos szállodában, a tengerparton. Nem is tudok jelenleg jobb módot a pihenésre.

-          Biztos nem gondoltad meg magad? – próbálkoztam öcsémnél, mikor már az utolsó cipzárt is behúztam a bőröndömön.

-          Tudod, hogy szívesen mennék.

-          Na jó. De legközelebb nem rázol le.

-          Ígérem. – ölelt át.

-          Vigyázzatok a kecóra.

-          Te meg magadra. És hívj, amint megérkeztél.

-          Mindenképp.

Sosem szeretünk hosszabb időre elbúcsúzni, és ez az érzés a korral sem halványodik, mint ahogy azt gyerekként hittük. Az utolsó percig így marad majd, ebben biztos vagyok.

Zakinthos egy különálló kis szigeten van, az út nem volt zavaróan hosszú, alig több mint két óra. Így reggel az épp borongós Berlinből indultam és az ebédem már a napsütötte tengerparton fogyasztottam. Első blikkre ott ücsörögve azon gondolkodtam, mit fogok én itt egyedül kezdeni magammal? Otthonról valahogy jobb ötletnek tűnt… nagyon remélem, hogy jó felhozatalra számíthatok, és nem fogom halálra unni magam, mert akkor nem épp olyan pihenés lesz, mint amire kalkuláltam.

Nem akartam Billnek lelkifurdalást okozni, így mikor beszéltünk nem említettem neki, hogy rám jött a kezdeti unalom már ebéd közben. Így befaltam a koktélrákjaimat, lehúztam egy méltán híres Mythos sört egy közepesen erős Ouzo-val és nekiláttam felfedezni a szállodámat.

A tervem elég egyszerű és tipikus volt. Feltérképezem a lehetőségeimet, kiszúrok magamnak egy csinos csajt, ezt nyugtázva nekivágok a partnak, majd a kikapcsolódás után előkerítem a leányzót, megvacsoráztatom és a szobámban megkapom a welcome szexemet. Tökéletes terv egy magam fajta pasi számára. Egyszerű, kivitelezhető, minden szempontból nekem való.

A kinti medence szélén ücsörögve találtam meg a mai igazimat. Háttal ült nekem, vállig érő sötétbarna hajának vizes tincsein játszadozott a napfény. Hátának jobb oldalán egy fekete és egy fehér csillag volt tetoválva, lila fürdőruhájának vékony pántja már hátulról arra hagyott következtetni, hogy kellemes domborulatok várnak rám előröl. Erős kisugárzása volt ennek a lánynak…

Odasétáltam mellé, ahol lábait lógatta a medencébe, majd egy hirtelen elrugaszkodás után fejest ugrottam. Cél a fröcskölés, az érdeklődés felkeltése, a kommunikáció megnyitása ezáltal.

Megállt bennem az ütő, mikor felé fordulva megláttam az arcát.

A bejegyzés trackback címe:

https://ria-fictions.blog.hu/api/trackback/id/tr912663281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása