Megrendeltem a tenger gyümölcsei tálamat, amit egy újabb finom koktél kíséretében el is fogyasztottam. Egy vacsora utáni cigarettára gyújtottam rá, miközben intettem a pincérnek a számláért.

-          Fizetnék. – közöltem, mikor odajött hozzám.

-          Egy hölgy már fizetett ön helyett.

-          Milyen hölgy? – néztem körbe.

-          Úgy húsz perce jött oda hozzám, hogy az ön vacsoráját ma ő állja, írjam a szoba számlájához.

-          Hm. Csinos volt?

-          Feltűnően, uram. – mosolygott visszagondolva rá.

-          Akkor azt hiszem, megkeresem. – nyomtam el a cigimet. – Viszlát.

-          Viszont látásra. Jó szórakozást.

Mégis akadnak itt használható nők és még nem is kell nekem utánajárnom? Ennél jobban nem is végződhet az este. Nyilván itt van a közelben és megtalál ő magának, ha az a terve.

Ráérősen sétáltam a part mentén visszafelé, mikor egy ismeretlen hang szólított meg a hátam mögül.

-          Tom? Tom Kaulitz?

A hang irányába néztem és akkor ért utol egy szőke hajú, kihívó öltözék alatt magából sokat mutató, hirtelen ismeretlen lány.

-          Én lennék.

-          Sophie. Sophie Bexter.

Sophie, Sophie.

-          Miss Július 2009. – mutatott végig magán és a megjátszott pózból azonnal felismertem.

Nem feküdtem le vele, pedig nagyon szerette volna, ha hanyatt döntöm.

-          Szia! Ne haragudj, el vagyok gondolkodva.

-          Micsoda véletlen. – vigyorgott.

-          Ez a sziget csupa meglepetés ma.

-          Finom volt a vacsi?

-          Igen, köszi.

Azonnal unszimpatikussá vált, hogy meghív a vacsorámra és még meg is jegyzi, de jobb híján megteszi alapon tovább fecsegtem vele.

-          A csajokkal eljöttünk bulizni. – mutatott a homokban elhelyezett nyugágyak felé, ahol jó pár bikinis leányzó hangoskodott. – Te egyedül vagy?

-          Egyelőre. – bólogattam.

-          Csatlakozol?

-          Hogy tudnék nemet mondani?

Hát csatlakoztam. Alkoholos befolyásoltság alatt lévő tucatnyi mutatós lány közé cseppentem, akik egyszem hapiként körülzsongtak azonnal. Sophie már minden bizonnyal tudatta velük, ki vagyok, így sorra kaptam az infókat, melyik lány, melyik újságban, melyik tévé csatornán, melyik reklámban szerepelt. Egy körre mindenkit meghívtam. Hiába… tizenkét nővel inni és szabadon válogatni közülük… ki ne lenne most a helyemben?

-          Tom! – jelent meg a semmiből Amanda és leült mellém. – Szia!

-          Szia. Hát te?

-          Amyvel sétáltunk egyet. – mutatott nővére felé, aki megvonva vállait, és szemeit forgatva nézett felénk.

-          Csatlakoztok?

-          Amy gyere! – invitálta heves karmozgással nővérét.

Bólogatott, majd integetett és elindult tovább a szálloda irányába.

-          Rossz kedve van. – osztotta meg velem bennfentes infóját Amanda.

Szívem szerint utána mentem volna, de volt egy olyan érzésem, hogy jobban szórakozom, ha itt maradok az immár tizenhárom főre bővült egynemű társasággal.