chat

Utolsó kommentek

  • nori.bb: Nem csalódtam benned :) Még mindig hihetetlen jól írsz . Kíváncsian várom a kövi részt :) (2011.03.29. 13:31) 13#
  • Tunde91: Drága Vikim! :) Ez a történet egyszerűen fantasztikus!!! Már most imádom ezt a Tom-karaktert... Ko... (2011.02.28. 16:57) 12#
  • Tunde91: Drága Vikim! Annyira szeretnivaló ez a Tom karakter a maga nemtörődömségével, lazaságával, azzal,... (2011.02.10. 16:55) 5#
  • Tunde91: Drága Vikim! Imádom ezt a fajta csipkelődő humort, ami áthatja a részt :) Tom mérhetetlen egoizmu... (2011.02.10. 16:44) 4#
  • Tunde91: Drága Vikim! Egyre ismétlem magam, de nem tudok mit tenni.. ez is egy tökéletes rész lett! Tom mu... (2011.02.10. 16:37) 3#
  • Utolsó 20

8#

2011.02.15. 16:54 | ria.84 | Szólj hozzá!

 Úgy negyed órát beszéltem Erikkel, míg elsorolta a heti teendőimet és azt, hogy ezek közül mi az, amit nélkülem ő is el tud intézni. Nyaralni készülök, így most összesűrítem a programot, hogy fel tudjak szabadítani legalább egy másfél hetet. Mindegy hova, csak el innen.

-          Mi volt ez? – vonta kérdőre húga Amyt, ahogy visszament a konyhába.

-          Nem tetszik a hangnem hugi.

-          Ne haragudj, de hozzám jött, te pedig flörtölsz vele és lerázol.

-          Oké pontosítsunk. Te lejárattad magad, én csak félbeszakítottam, mielőtt le is tepered az ajtóban. És az, ami történt, közel sem nevezhető flörtölésnek. Beszélgettünk a jól sikerült fotóidról, ha érdekel.

-          Tetszik neked. – vigyorgott Samanta kislányával az ölében.

-          Ez a pasi? Dehogy. Inkább Amanda esete.

-          Rám se hederített. – sértődött be Amanda.

Amy és Samanta csak fejüket ingatva mosolyogtak rajta.

-          Ne nevessetek ki! Fogalmatok sincs milyen nehéz csúcsra jutni ebben a szakmában! Tom segíthetne nekem.

-          És mégis mi a csúcs ebben a szakmában?

-          Rendben, gúnyolódjatok. De én akkor is tudom, hogy ez a célom. – vette ki Tom névjegyét a borítékból.

-          Mit akarsz azzal? – érdeklődött Amy.

-          Majd kitalálom.

-          Hugi, ugye nem kell kioktatnalak, hogy egy ilyen pasi nem a karriered építése céljából döntene hanyatt? – csatlakozott Samanta is.

-          Na jó, szálljatok le rólam, csak féltékenyek vagytok.

-          Úgy bizony. – próbált komoly maradni Amy, de ahogy Amanda felhúzott orral, kezében a friss fotóival elhagyta a konyhát, mindkét nővér nevetésben tört ki.

-          És anyu még azt mondta, hogy időben kinövi majd.

-          Sam, maradjon köztünk, de Tom azt a névjegyet, nekem hagyta itt.

-          Tudtam. – vigyorgott büszkén. – Na ki vele.

-          Nincs semmi. Csak próbálkozott.

-          De te kitartóan ellenálltál.

-          Inkább csak simán ellenálltam.

-          Na legközelebb én is megnézem magamnak ezt a pasit. – suttogta befogva két kezével ölében ülő kislánya füleit.

-          Amandának komoly tervei vannak, ahogy elnézem.

-          Tudod milyen. Ez az álma.

-          Csak félek, hogy sérül.

-          Gondolod, hogy ez a Tom…

-          Nem tudom. De ha nem Tom, akkor majd lesz más, akinek Amanda könnyen odaadja magát, mert kecsegtető a jövőre nézve.

-          Talán tanul a saját hibájából majd. Ránk úgy se hallgat.

-          Választhatott volna női szempontból kevésbé degradáló álmot is.

-          Igaz. Na de mi megyünk, ebéd és délutáni alvás.

-          Jó volt látni titeket.

-          Hát még titeket. Kicsim szedd össze a játékaidat. – szólt Samanta kislányának, s közben átölelte Amyt búcsú gyanánt. – Szia hugi! – kiabált be Amanda szobájába és pár perc múlva már el is hagyták a házat.

Amy tudta, hogy ez még hosszas küzdelem lesz, de ma már nem tudott erre időt szorítani. Őt, húgával ellentétben, várta a munka.

-          Hugi, elmentem dolgozni!

-          Szeretlek! – kiabált vissza neki szobájából.

-          Szeretlek!

Volt már ilyen, ez nem egyedi eset, hogy megpillantok egy nőt, és fotózni akarom. Ez a szakmám, én az objektíven keresztül nézem őket, rázoomolok arra, miből ered a valódi szépségük. Amynek belülről fakad. És külön pozitívum benne, hogy nem akarja. Rá kell venni, puhítani kell. Tetszik, mert kihívás, újdonság.

A bejegyzés trackback címe:

https://ria-fictions.blog.hu/api/trackback/id/tr822663280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása