riablog

 -          Még jobban is sült el, mint amire számítottam. – jellemeztem ily módon a történtek mesélését lezárva öcsémnek az estémet másnap reggel.

-          Mond, hogy nem.

-          De bizony. Sophie és a kis vörös barátnője tíz perce hagyta el a szobámat.

-          Ugye tudod, hogy bizonyos helyeken ezt már prostitúciónak nevezik? Vacsiért szex?

-          Hidd el, többet nyújtottam, mint amennyit ért az a vacsora.

-          Javíthatatlan vagy. És Amy?

-          Mi van vele?

-          Esélytelen a fotózás?

-          Nem tudom. Nem fektettem még bele kellő energiát, előbb letudtam a kötelező körömet a csajokkal.

-          Nehéz az élet, mi? – nevetett.

-          Ne is mond. Rengeteget kivett belőlem ez az éjszaka. Ma csak lazulok és élvezem a nyaralást.

-          Jól van bátyó. Én most megyek is. Van, aki dolgozik ilyenkor.

-          Helyes. Keress pénzt a háztartásunkba asszony.

-          Na szia.

-          Szia.

Második nap, új felvonás, új tervek. Lazítás, napozás, pihenés…

Egy árnyékos helyre ültem, óvó napszemüvegem alól bámulva ki fejemből, kortyolgatva a megrendelt hosszúkávémat, mikor megláttam Amyt. Prospektusokkal a kezében sétált a partról a szálloda felé. Mini farmer nadrág, egy pánt nélküli top, a haja hanyagul copfba fogva… akárhányszor őt látom, szidom magam, hogy nincs nálam a gépem.

-          Szia. – köszönt oda, amint észrevett.

-          Szia. Hát te? – próbáltam ily módon magamhoz invitálni.

-          Programot keresek mára. – mutatta felém a lehetőségekkel teli prospektusait. – Bementem a központba és mindenhonnan hoztam egyet.

-          És döntöttél már?

-          Kettőre redukáltam. Vagy buszos kirándulás a hegyekbe, kolostorokat nézni és egy kellemes ebédet eltölteni gyönyörű kilátással a tengerre, vagy hajókirándulás egy sziget körül, ahol civilek nem léphetnek partra.

-          A második jobban hangzik.

-          Nem unatkozhatok itt a parton egész nap.

-          Amanda?

-          Amanda másnapos és rossz kedve van, amiért nem fért bele a hármas keretbe. – felelte kissé cinikusan, én pedig a meghökkenéstől visszaköhögtem a kortyolt adag kávémat.

-          Nem tudom, mit mondhatnék erre.

-          Semmit sem szükséges. Remélem nem vetted tolakodásnak a vacsorameghívást. Meg akartam köszönni, hogy nem hoztad kellemetlen helyzetbe a húgomat.

-          Te vagy a titokzatos, feltűnően csinos lány, aki elcsavarta a pincérem fejét?

-          Na jól van Tom. További szép napot.

Nem volt ma vevő a stílusomra ez egyértelműen lejött. Beugrott, hogy Amanda tegnap említett valamit. Amynek rossz kedve volt, azért nem csatlakozott hozzánk.

Ő szponzorálta a tegnapi vacsorámat? Én meg hagytam lelépni szar kedvvel…

Szívesen belelátnék a fejébe, mit gondol most rólam. Látnék ott nyomdafestéket nem tűrő gondolatokat, az biztos.

Úgy döntöttem, összeszedem magam, felkapom a fényképezőgépemet és Amyvel tartok a hajótúrára. Már ha ő is azt választja végül. Ha nem, nekem akkor is jó program lesz.

Ahogy felszálltam a hajóra és az elindult velem a fedélzetén, rájöttem, hogy nem másnaposoknak való a tengeren való hánykolódás. Azonnal leültem egy padra és rendeltem egy jéggel teli ásványvizet sok citrommal. Azon morfondíroztam, hogy elkötöm a hajó oldalára felszerelt mentőhajót és visszaevezek a partra, amikor is:

-          Program tolvaj. – takarta el hirtelen előlem a napot Amy.

-          Csak osztozom rajta veled. – feleltem és megpróbáltam összeszedni magam.

Nem akartam, hogy így lásson. Gyengének és esetlennek.

-          Állítólag látni majd delfineket. – emeltem fel fényképezőgépemet.

-          Azt hittem csak meztelen lányokra szakosodtál.

-          Tudod elég frusztráló, hogy ennyire lenézed a munkámat.

-          Ez esetben nem teszek több megjegyzést. – mosolygott kedvesen.

-          Köszönöm.

Magamra hagyott. Odasétált a fedélzet széléhez és a korláton támaszkodva figyelte a vizet. Megint menjek utána? Nem akarok nyomulni, utálom, ha lepattintanak.