Hulla fáradtan ébredek, jobb karommal erőteljes lesújtó csapást mérve ébresztőt zengő telefonomra. Azonnal elhallgatott. Nagyon valószínű, hogy vehetek hamarosan egy újat, de jelen pillanatban baromira nem foglalkoztat, mekkora kárt okozhattam.
- Mi az? – nyögdécselt egy hang a takaróm alól.
Az első gondolatom az volt, hogyhogy még mindig itt van. A második gondolatom pedig inkább kíváncsiság volt… Ki az?
- Mennem kell. – közöltem és felültem.
Felvettem a boxerem és kikeltem az ágyból.
- Máris? – bújt elő a hosszú feketehajú, kék szemű lány a takaróm alól.
Szóval ő az. Akit tegnap kiszúrtam a bárpultnál és meghívtam egy italra. Egy jó pár italra. Szép volt. Nem extrán szép, de szép. Nem volt túl természetes, az ajkai feltöltve, tekintetét műszempillák hangsúlyozták, haját póttincsek dúsították. A munkámból fakadóan azonnal meglátom az ilyet, habár nem kell túl profi megfigyelőnek lenni, ha valaki meg akarja látni a hozzáadott dolgokat az eredeti külcsínhez.
- Dolgoznom kell. – közöltem és a fürdőszoba felé vettem az irányt.
A fogkefémre nyomtam egy adagot a fogfehérítőt tartalmazó kedvenc fogkrémemből, mikor megjelent mögöttem a lány egy szál bugyiban.
- És mikor lesz időd rám? – bújt hozzám.
- Ezt hogy érted? – húzódtam el tőle.
- Azt mondtad fotogén vagyok.
Tudhattam volna előre. De az én hibám. Én csajozok azzal, hogy elmondom, mivel foglalkozom. Mágnesként vonzza az ilyen lányokat és ezt ki is használom. De pont az ilyen kínos beszélgetések miatt szoktam még elalvás előtt lerázni a delikvenseket. Még egy hiba, ami az én számlámra írható: a nálad vagy nálam kérdésre rávágtam, nálam. Elküldeni valakit a kielégülés után sokkal körülményesebb, mint más lakásából lelépni különféle okokra hivatkozva.
- Elég sűrű a programom.
- Csak etettél, ugye? – sértődött be azonnal és magamra hagyott.
Na most vagy bevágja a hisztit és elviharzik, vagy műhisztit kreál és elvárja, hogy ígérjem meg, betartom a kis egyességünket. Reméltem, hogy az előbbi lép érvénybe.
Nyugodtan mostam tovább a fogam, megmostam az arcom, és még mielőtt kiléphettem volna a fürdőből, ajtócsapódást hallottam.
Nem volt a hálóban, így az ablakhoz sétáltam. Kiment a kapun, nézelődött egy darabig az utcán, majd leintett egy taxit és vissza se nézett.
- Káprázik a szemem vagy tényleg egy lányt láttam kisétálni a házból? – jelent meg mögöttem öcsém.
- Jól láttad.
A földön megtaláltam a farmerem és gyors összehangolt mozdulatokkal bele is bújtam. Kikaptam egy pólót a szekrényből és már kész is voltam.
- És hogyhogy itt aludt?
- Ki akartam aludni magam.
- Eszedbe se jutott, hogy kivételesen ne szedj fel valakit?
- Nem hagyhattam ki. Na de rohanok is dolgozni. Új csajt kapok ma, hosszú délelőttöm lesz.
- Nem ebédelünk együtt? Ma szabad napos vagyok.
- Hello fiúk! – jött be a szobámba Lena is.
- Jó reggelt! – vigyorodtam el magam kócos, leharcolt ábrázatán. – Nektek is jól telt az éjjel. – állapítottam meg.
- Jól láttam…
- Hiba volt. – vágtam rá.
- Egész helyes csaj volt.
- Már amennyire helyes tud lenni valaki, akinek megfelel ez az életmód. – okoskodott szentéletű öcsém és homlokon csókolta barátnőjét.
- Ne őt hibáztassátok. A sármom ellenállhatatlan. Na jók legyetek.
Vállon boxoltam öcsémet, Lena kapott egy puszit és már húztam is a garázsba.
Ahogy beindítottam a kocsit, eszembe jutott, hogy nem válaszoltam Billnek az ebéddel kapcsolatban.
„Mehet az ebéd, hívlak, ha tudom már, hogy alakul a nap. Na pá!”
A mai helyszín elég messze esik a házunktól, így rá kell lépnem a gázra, még úgy is, hogy időben keltem. Szerencsétlen ébresztésre beállított telefonom otthon is hagytam, de többek közt az ilyen „balesetek” miatt van egyszerre két mobilom. Persze a két különböző telefonszám is igen jól jön, ha például elmennék odáig, hogy egy lánynak megadnám a számom, pedig eszem ágában nincs tartani vele a kapcsolatot. De hát mit tehet egy férfi, aki nem akarja eltiporni a nő vágyát a jövőbeni találkákkal kapcsolatban? Megadom az egyik számom – azt, ami az ilyen és ehhez hasonló esetekre van fenntartva – és legalább a fontosabb célokra fenntartott számomon nem zaklat senki illetéktelen.
- Tom, szia! – szaladt utánam fülsiketítő hangokat kiadó asszisztensem.
- Hé, haver. Nyugi. – csillapítottam le és bevártam.
- Itt vannak a világosítók, már mindenki rád vár.
- Oké, egy kávét még gondolom kibírnak. – célozgattam.
- Kevés tej, két cukor. Azonnal hozom.
- Hálás köszönet.
Csípem a srácot, egész régóta ugrál már utánam. Nem igazán tudnám a pontos intervallumot, de úgy saccolok, fél éve dolgozunk együtt. Lena találta őt alkalmasnak és eddig bevált.
Utolsó kommentek