- Amy? – kérdeztem kételkedve.
- Tom Kaulitz. – felelt, mintha bemagolta volna a nevem.
Odaúsztam lábai elé és alig bírtam betelni a látvánnyal.
- Ugye tudod, hogy az illatod mindenkit idecsábít és a kisugárzásod, már az ajtóban ledönti az embert a lábáról?
Nevetett. Már megint rajtam nevetett.
- Mi az?
- Ez be szokott jönni?
- Az őszinteség a legcélravezetőbb.
- Egy alkalmi szexhez a naplementében?
- Ott a pont. – ismertem el, majd kikapaszkodtam és felültem mellé. – Szóval mond el, hogy lehet ez.
- Mégis mi?
- Te és én itt.
- Ezt nem hiszem el. – nézett maga elé hatalmas felfedezést téve fejében. – Hogy lehettem ilyen barom?
- Oké, most nagyon kíváncsivá tettél.
- Mennem kell. – pattant fel.
- Most hova mész?
- Van egy kis dolgom. Örültem, Tom. – viharzott el apró tócsákat hagyva minden egyes lépte után.
Amíg felért az emeletre és odatalált a szobájukhoz, átértékelte a dolgokat és taktikát váltott.
- Ez gyors volt. – állapította meg Amanda az ablakban állva.
- Itt hagytam a telefonom.
- Milyen a víz?
- Kellemes. Te miért állsz még mindig az ablakban?
- Csak nézelődöm.
- Aha. Hát jó. Nem jössz fürdeni?
- Most nem.
- Te tudod. Mindenesetre köszönöm.
- Mit?
- Hogy eljöttünk egy közös tesós nyaralásra. Jó ötlet volt.
- Szerintem is.
- Na szia. – hagyta ismét magára húgát és amint a folyosóra lépett már nyomta is a hármas gyorshívót a mobilján.
- Szia! – köszöntötte nővére.
- Ezt nem fogod elhinni.
- Mi történt?
- Amanda kis terve, hogy csak mi ketten, mert olyan sokat köszönhet nekem, jöjjünk el nyaralni apu számlájára. Nevetséges! Tudod miért jöttünk ide? Tudod ki nyaral még pont most, pont itt?
- Muszáj találgatnom?
- A fotós pasi.
- Nee!
- De bizony. Tuti, hogy azért vagyunk itt, ez nem lehet véletlen.
- Tehát még nem beszéltél Amandával.
- Nem. Tommal találkoztam a medencénél, de mire felértem Amandához, aki az ablakban ácsorogva lesi mikor érkezik Tom a szállodánkba, meggondoltam magam. Én nem segítek neki ebben. Megvárom, míg bevallja magától.
- Vajon mi a terv? Leveszi Tomot a lábáról, aki majd egy jól jövedelmező munkát ajánl neki cserébe?
- Nem tudom mi a terve, de most nem is érdekel. Én jól fogom érezni magam.
- De azért maradj tisztességes távolságon belül.
- Figyelek. Nem hagyom, hogy baromságot csináljon.
- Bár ott lennék veletek, ez jó bulinak ígérkezik.
- Jövőre te jössz el vele. Na még mindig itt van.
- Ki?
- Tom, a medencénél.
- Most kerülni szándékozod?
- Van egy olyan érzésem, hogy esélytelen próbálkozás lenne.
- Nyaralsz hugi, használd ki az adottságaid.
- Szia. – rázta le most már abszolút nem kételkedve abban, hogy ő maga az egyedüli normális nő a családjában.
- Szia. – nevetett nővére és le is tették a telefont.
Gyönyörű volt. Telefonált, szemeit forgatta félmosollyal az arcán és felém közeledett. Stílusosan, ám kicsit megjátszósan egy koktélt szürcsölgettem a szobához járó hatalmas napágyon.
Nem akart elkerülni, leült a mellettem lévőre.
- Elnézést, ha túl udvariatlannak tűntem az előbb. – szólt azonnal hozzám.
- Jobban fájt, amikor leoltottad az őszinte vallomásomat.
- Ami minden nemű hátsó szándék nélkül kívánkozott ki belőled?
- Természetesen.
- Akkor köszönöm.
- Iszol velem valamit?
- Nem tűnne túl bénának, ha a te csajos koktélod mellé egy hideg csapolt sört kérnék? – mosolygott gyermekded gonoszsággal.
- Azt hiszem, én is lecserélem. – nyugtáztam észrevételét és már intettem is a rohangáló pultos fiúnak. – Two beer, please. Big Mythos.
- És te egyedül vagy itt?
- Igen. Az öcsémmel akartam, de nem tudott elszabadulni a munkából.
- Ismerős. – dőlt hanyatt és tisztán kihallottam a hangjából, hogy a pár perc, amire eltűnt, eléggé felhúzta.
- Te nem egyedül jöttél, ha jól gondolom.
- Amandával. És maradjon köztünk, de erős a gyanúm, hogy nem véletlen.
Utolsó kommentek